fbpx
+36209337443 info@elmenyseta.hu

Tavasz, napsütés, Szeged.

Ez az a három dolog, amelynek együttállására oly régen vártam a sötét és komor téli napokon. Imádom a tavaszt, amikor szinte harapni lehet a levegőben a friss és üde természet illatát; amikor már korán reggel csicseregnek a madarak; amikor végre előbújnak az első igazi napsugarak és fényárba borítják a Napfény Városát, Szegedet.

Március végét írunk, amely meghozta a szegedeieknek az igazi jó időt. Átlagosan 20 fokot mérhetünk, hétvége van – mindez azt eredményezi, hogy a helyiek megrohanják a várost, sokan rövidujjú pólóban andalognak a mediterrán hangulatú utcákon. Ahogy éppen a főtéren várom kedves vendégeimet, akiket hamarosan körbevezetek a városban, látom, egy jókora embercsoportra leszek figyelmes, amely Szeged legnagyobb szezonális attrakciója köré csoportosul, ami nem más, mint a Széchenyi téri magnóliafa. Éppen most kezdtek el virágozni ezek a gyönyörű rózsaszín tulipánfák a város nagyon sok pontján, de a legnagyobb és a legismertebb mégis itt, a város szívében várja minden évben a fotózkodni vágyókat. Ugyanis amellett, hogy ennek a legnagyobb a mérete, egy jól komponált képen még a háttérben a városháza kecses barokk tornya is megbújik a virágszirmok között. Lenyűgöző látvány ez, évről évre nem lehet megunni.

Magnólia fa virága háttérben a Városházával

Kis csapatommal nyakunkba vettük a várost és felfedeztük a belváros legszebb részeit. Elvarázsolta őket Szeged, mint szerencsére oly sok idelátogató turistát. Programunk végállomása a Szent István téri Víztorony volt, amelyet mi szögediek Öreg Hölgyként is ismerünk. Ez hazánk legrégebbi vasbeton víztornyaként már 1904 óta itt tündököl… hihetetlen, hogy már 115 éves! Annak köszönhetően, hogy március 22-e a Víz Világnapja, így most egész hétvégére kitárta kapuit Szeged eme ikonikus épülete, melynek lépcsőit megmászva csodálatos panoráma tárul elénk a legfelső kilátó közel 46 méteres magasságából. Már maga az épület is gyönyörű, különleges szecessziós elemekkel díszítve. Alul egy érdekes kiállítást láthatunk a szikvízről vagyis a szódavízről, a felső szinten pedig a fizika történetével kapcsolatos kiállítást is tanulmányozhatjuk. Vendégeimmel nagyon élvezték ezt a programot. Jómagam is szeretek a toronyba eljönni, hiszen egy helyen láthatunk érdekességeket, szépségeket és egy olyan perspektívát a városról, ami egyáltalán nem mondható hétköznapinak. Az emberek hosszú percekig fürkészik a horizontot, és próbálják beazonosítani az ismert vagy kevésbé ismert épületeket felül nézetből.

A víztorony az ilyen kivételes alkalmaktól eltekintve április 1-től október 31-ig minden hónap első szombatján tart nyitva 10-16 óra között. A mostani alkalom kedvezményes jegyárral is párosult (220,-Ft), de egyébként sem vészes a belépő: felnőtt 610,-Ft; diák és nyugdíjas 400,-Ft; 6 év alatt ingyenes.

Ez a nap számomra ismét megmutatta, hogy miért imádom a szülővárosomat: oly sokféle, mindig más arcát mutatja meg, egyszerűen megunhatatlan. Most az ébredő Szeged tárult fel előttem. Újra megteltek élettel a terek, a Kárász utca zsongott, a Tisza partjára kiültek az emberek napozni, mindenki töltődött és élvezte azt a különleges mediterrán hangulatot, amit hazánkban én csak itt éreztem eddig. Mindezek után megállapítottam, hogy még mindig igaz az a bölcs ősi mondás, hogy „amint fent, úgy lent”, hiszen ma Szeged fentről és lentről is maga volt a csoda.