fbpx
+36209337443 info@elmenyseta.hu

Napjainkban a „nemtudom időszámítás” vette kezdetét.

– Szerinted meddig lesz még itt ez a vírus? – Nem tudom.

– Vajon bevezetik itthon a teljes kijárási tilalmat? – Nem tudom.

– Mit fogunk csinálni ha még 2 hónap múlva is be leszünk zárva? – Nem tudom.

– Hogyan fogom biztosítani a gyerekek jövőjét? Egyáltalán milyen jövő vár ránk/rájuk? – Nem tudom…nem tudom…nem tudom.

Most egyet biztosan tudunk: hogy semmi sem biztos, fogalmunk sincs, hogy mi lesz.

Ez először eléggé kétségbeejtő, sőt rémisztő. Az ember egy olyat “állatfaj”, aki az irányítás illúziójában szereti élni a mindennapjait: “majd én meg mondom, hogy mi lesz, mit kell gondolni. Minden minket kell, hogy szolgáljon, leuraljuk a természetet, a növényeket és az állatokat, hogy azok csak minket szolgáljanak.” Mintha legalábbis istenek lennénk…bár szerintem Isten nem ilyen…ő senkit nem ural le, sokkal inkább teremt és utána teret hagy az életnek.

Mindenesetre az ember most keres…keres egy kapaszkodót, egy biztos pontot, ami megnyugtatja. Jól is van ez így, a baj csak az, hogy sokan rossz felé keresnek. Mert ez a biztos pont közelebb van, mint gondolnánk… nem egy ki tudja miket tartalmazó vakcinában vagy gazdasági mentőcsomagokban keresendő, hanem sokkal inkább saját magunkban.

A világ közepe minden ember számára saját maga.

Hisz mindent saját magunk szempontjából nézünk, ami a világban történik. Szóval itt az ideje, hogy azt a belső középpontot megtaláljuk, ami elhozza a békét, a harmóniát. A harmónia pedig maga a változás. Az élet egy folyamatos változás, sosincs megállás. A megállás egy illúzió, és aki arra vágyakozik, hogy minden maradjon meg egy adott állapotban, az mindig csalódni fog. Hérakleitosz már az ókorban megmondta, hogy „ Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember”. Ha ezt szeretnénk jobban érteni és felfogni, akkor javaslom tekintsünk magunk köré és figyeljük meg a természetet.

A körülöttünk lévő környezet percről-percre változik, még ha ezt nem is mindig érzékeljük. Most elvileg itt a tavasz, a napokban a fák elkezdtek rügyezni, az egy hete még bimbós virág mára már kinyílt és mindenhol lehet érezni a tavasz csodálatos illatát. Ez az az időszak, amikor tényleg lehet látni a természet ezerféle arcát. Az ezerféle pedig nem költői túlzás, mert jelenleg épp március végét írjuk és szakad a hó. Egyik nap még 20 fok, másik nap pedig mínusz 2, aztán lesz majd megint plusz 15. Őrületes változások a világban, amiket mintha csak a természet is most leképezne…de például a madarak mégsem pánikolnak, hogy eljött a világvége…alkalmazkodnak a helyzethez és túlélnek.

Nekünk embereknek is valami hasonlót lenne érdemes tennünk: bár a világ körülöttünk egy pillanat alatt megváltozott és a külvilágban nincs most sok állandóság, de ez a helyzet tud minket hozzásegíteni ahhoz, hogy könnyebben megtaláljuk azt a belső egyensúlyt, amely teljes bizonyossággal súgja: „ne aggódj, bármi történjék is, minden rendben lesz!”.

Most kérdezheted, hogy „rendben, ez jól hangzik, de a gyakorlatban ezt a belső egyensúlyt hogyan tudom elérni?” Nos, van néhány egyszerű tippem, amik segíteni tudnak, mint például a meditáció, a rendszeres mozgás (otthon is) és a közösségi oldalak korlátozott használata. Utóbbit én is nemrég kezdtem el, és nagyon gyorsan lehet érezni az áldásos hatását, mert nincs tele az ember feje a folyamatosan áramló aggasztó hírekkel és nem „szippant be a félelem-hullám”, amit itt gerjesztenek az emberek.

Továbbá a másik javaslatom egyenesen a „legnagyobb magyar szájából szól”: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!” – mondta gróf Széchenyi István.

A múltban őseink már nagyon sok mindenen átmentek és megtapasztaltak. Ezekből sokat lehet tanulni, ami segíthet a jelen helyzet megoldásában is. Ősi jelképeink hatalmas tudást hordoznak, csak már elfelejtettünk ezekre figyelni és értelmezni. Ezek a jelképek viszont nagyon komoly lelki erőt tudnak adni az embernek, ha mer feléjük fordulni és meríteni belőlük.

Visszatérve a tavaszra, a virágmotívumok – pl. liliom, tulipán – nagyon ősi jelképek, amelyek számtalanszor feltűntek és még a mai napig feltűnnek a művészetben, építészetben, viseletben stb.

Ha Szegeden körülnézünk, jó néhány épületet díszítenek virágmotívumok, ráadásul szebbnél szebbek.

Következő bejegyzésemben ezekről szeretnék bővebben írni, hogy addig is, amíg lesz lehetőségünk újra sétálgatni a Napfény Városában, meríthessünk belőlük egy kis erőt és segítsenek a belső egyensúlyunk megtalálásában.

Ha még több tartalmat szeretnél olvasni a témában, akkor iratkozz fel “Élménylevelinkre” itt: http://elmenyseta.hu/feliratkozas